Ékszer a Ludas-tónál: éppen ekkora májusfát akartunk!

Egy utolsó hóeséssel végleg megadta magát a tél, így április utolsó napjának délutánján, a Ludas-tó partján a férfiak már napsütésben hódolhattak abbéli szenvedélyüknek, hogy májusfa állításával az idén is örömöt szerezzenek a falu hölgytagjainak. Aki már próbálta, vagy legalább már látott hasonlót, biztosan van fogalma arról, hogy ez kemény feladat.
 
A faállítás tevékenységének első helyszínét pedig nem is a Ludas-tavi szabadidőpark adja, hanem az erdő, ahol az előőrs tagjai már előző nap kiszemelik az elképzelésnek megfelelő májusfát, hogy aztán másnap megfelelő eszközökkel – motoros fűrész, fejsze és persze traktor igénybevételével –, tudják azt kivágni, az ágaitól megszabadítani, az erdőből kihúzni és a felállítás helyszínére vontatni. Mivel a vontatás többnyire az aszfaltozott úton megtett néhány kilométer, a még kéregfelülettel rendelkező nyárfához egy szép méretes fenyőfa kivágása és szállítása is szükséges, ez adja majd a májusfa végső koronázatát. Nem titok, a vontatás maga látványosságnak sem utolsó, hiszen az a falu főutcáján történik, egészen a tóig.
 
A szabadidőparkba érkezvén felgyorsulnak az események – ezt garantálja az elmúlt 5 évben a legtöbbek által megszerzett gyakorlat, na meg a megfelelő szerszámokkal történő felkészülés –, szűk negyedóra alatt leháncsolják, csonkolják az ágak maradványaitól a fát, majd hozzáillesztik a fenyőfát. Fúrnak-faragnak, a csavarnak át kell érni mindkét fa körfogatát, azokat megfelelően kell rögzíteni, hogy azok időjárás viszontagságai eredményeképpen se tudják a fatörzseket szétnyírni. Aztán következhet a cicomázás; akinek ezek után még maradt keze. Legalábbis szabadon. Krepp papírokat szabdalnak, és kis csomókkal rögzítik őket a még fekvő fenyőfához, ami így már egészen egyszerű feladatnak tűnik, bár a talajon fekvő ágakat a fa méreténél fogva úgy érik el, hogy azt néhány embernek alá kell támasztania. Időközben a traktoros markoló kanállal kiássa a fához méretezett biztonságos mélységű gödröt. Ezzel vége is az előkészületeknek.
 
Az attraktív rész innen indul, amikor a fa törzsét villáságú fával megtámasztva segítik a résztvevők a fa felállítását, melyet traktor segítségével tolódik felfelé, egészen a függőleges állapotig. Ezután a már felállított májusfa körülötti talajt a traktor kerékmozgása tömöríti keményre. Az anekdotázás és a környező falvak (mert ott most mi történhet?) emlegetése, valamint a többször végiglépett és lecentizett fa méretének megállapítása szintén az akció eredményességét növeli. Az idei megerősített végeredmény: a mi májusfánk 34 méter magas! Éppen ekkorát akartunk! (Azért azt a métert kár volt az erdőben levágni belőle.)
 
A munkálatokat, és az elkészült alkotást a délután folyamán néhány kíváncsi szem is vizslatta, hiszen időközben megérkezett néhány feleség, barátnő és velük együtt a kisgyerekek. Utóbbiak nagy örömöt leltek előbb a gödör és a fekvő fa csodálásában, később a domboldalon való hentergésben. Miután végleg kikenték magukat, levezetésként átcsoportosultak a játszótérre.
 
Az estébe hajló időben, miután a férfiak konstatálták a jól végzett munka előttük meredező eredményét, az egyik fapavilont vették körül, ahol folytatták az anekdotázást és koccintottak a jól végzett munka eredményére.
 
Így történt a májusfa állítás 2017-ben, kis falunkban.
 
(Sokan voltak! – a szerk.)
 
Cikk és fotók:
Sörösné Kolonics Erzsébet (HCJD)